Szeretettel Üdvözöllek az oldalon!
Foglalj helyet, ulj le kényelmesen egy fotelbe, közben igyál egy KÁVÉT,
és érezd jól magad!
Remélem Tetszeni fog amit itt látsz és olvasol?
Jó szórakozást!
Nézz meg mindent,ami tetszik elviheted,de kérlek a szerzők nevét minden hol tüntesd fel,hiszen nekik köszönhető,hogy itt kehetnek,
akár aképek,akár az idézetek!
"Vannak piros betűs napok az életünkben, Amikor olyan emberekkel találkozunk,akik megborzongatnak bennünket,Találó akárcsak egy vers; olyan emberekkel,Kiknek kézfogása csordultig van a kimondatlan együttérzéssel, és akiknek gazdag természete Moho és türelmetlen lelkünket csodálatos tétlenségbe ringatja ...Talán soha azelőtt nem Találkoztunk velük, és többé sohasem keresztezik útjaink egymást; de higgadt, szelíd természetük befolyása sérelmeinkre Adott gyógyír,és mi úgy Érezzük e gyógyító érintést, Amikor mint az óceán érzi, hogy a friss hegyi folyó felfrissíti sós vizet ... "
Bébivers
Megjöttem, itt vagyok, gyermeketek!
Nem kérek mást csak szeressetek!
Hozzátok mennyekből küldött az Úr,
Vágyatok tüze ejtett rabul ...
Mosolygok rátok, boldogan én,
Hadd legyek nektek, jövő s remény!
Vigyázzatok rám, a legtöbb óvjatok,
Amíg nem sírok, én jól vagyok!
De hogyha hangom keserves lesz,
Legyen hamar, ki ölébe vesz!
Megnyugtat engem, reám nevet,
Éreznem kell, hogy engem szeret ...
Édesanyám és Édesapám,
Ó, milyen büszkén néztek le rám.
- Milyen tündéri kicsi baba!
Mondják, míg fekszem a kocsiba '.
Vigyázzatok rám, szeressetek,
Hadd legyek boldog, kicsi gyerek!
Látjátok, hogyan ragaszkodok?
Pedig még apró, s gyenge vagyok!
Rajtam nem múlik a boldog család,
Anya és Apa reám vigyáz.
Én is őrizem szeretetük,
Most már itt leszek mindig velük.
Ki viszi át a szerelmet.
Létem ha végleg lemerűlt,
Imad ki tücsök-hegedűt?
Lángot ki Lehel deres Agra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Hantu lágy mezővé a Szikla -
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra?
(Nagy László)